"Xocolatl" és az indiók ivási szokásai

Mivel a Kolumbusz előtti idők egyszerű kakaópépje természetesen még nem volt olajmentesített és finomított a víz és az őrölt kakaó gyorsan különvált benne. A kakaó nem oldódott fel, hanem lassan lesüllyedt az edény fenekére és csomós, sűrű réteget képezett, A  "zaccképződés" már a toltékoknak és az aztékoknak sem tetszett, kellemetlennek, rossznak és egyáltalán nem elegáns jelenségnek tartották. A „cacahuatl"-ot ezért a hideg víz habosra keverésével „xocolatl"-lá ala­kították. „Xoco” keserűt jelent, „atl” pedig vizet. Rabszolgák feladata volt a xocolatl tálalása előtt a vízhez adott kakaópépet szüntelenül kevergetni, hogy az legalább addig ne ülepedjen le megint az edény aljára, ameddig a finomságot felszolgálják az uraságoknak. Ebben a formában találkoztak először a kakaóval a spanyol hódítók. A sok újdonság közepette azonban Kolumbusz nem érdeklődött különösebben az ismereten ital iránt, csak annyit jegyzett fel róla, hogy a guanacho indiánok egyik kereskedőhajóján „kakaónak nevezett mandulát" látott, amelyet „Új-Spanyolországban pénzérmeként használnak". Húsz évvel később azonban a Hernando Cortezt kísérő utazók figyelmét már felkeltette a különlegesség, és részletesen le is írták tapasztalataikat. Bernal Díaz del Castillo jelentésében olvashatjuk, hogy Moctezuma naponta többször színarany serlegből itta a "xocolatl"-ot, s hogy a harcosok és az udvar előkelőségei az uralkodóhoz hasonlóan állandóan maguknál tartott aranydobozkákban őrizték az őrölt kakaót. Miközben a magasabb rangú indiók az italt vaníliával, vadmézzel, agáve levével és néha csiliporral is fűszerezték, a spanyolok inkább az ánizst, fahéjt, mandulát és mogyorót - külön e célból Spanyolországból hozatva - részesítettét előnyben. Az indió parasztok és közkatonák egyszerűbben készítették el a maguk italát: a kakaó-masszába fűszerekkel együtt egy kivájt lopótökbe töltötték, és jól felrázták, amíg habzani nem kezdett. „Ezt az italt - jegyezte fel Francesco Carletti a XVI. század végén - egy hajtásra isszák a test felüdülésére, amely oly sok erőt és táplálékot nyer belőle, hogy a rendszeres fogyasztó, ha hirtelen nem jut többé az italához, elgyengül és testsúlyából is veszít." Hernando Cortezt is elsősorban élénkítő hatása miatt érdekelte az ital. „Egyetlen pohárnyi belőle egy egész napra felfrissíti a katonát" - írta. Némi iróniával azt mondhatnánk. Cortez a saját italuk segítségével győzte le az őslakókat. 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése