A spanyolok, akiknek szemében az ittasság szégyennek számított, gyorsan megkedvelték az új italt. Elterjedéséhez az is hozzájárult, hogy az egyház a böjt idején is fogyaszthatónak nyilvánította. A csokoládé lassan beépült a mindennapos táplálkozásba, a reggeli elengedhetetlen tartozéka lett. Az évek és évtizedek múltával megjelelitek a „chocolateriák" is, ahol a nap minden szakában frissen elkészített csokoládénak lehetett inni. A spanyolok az indiók szokásával ellentétben azonban nem hideg, hanem forró vízzel öntötték fél a kakaót. Az (akkori szokásokra még ma is emlékeztet néhány régi recept, araelv napjainkban kissé különösnek tűnik: a felvert: Csokoládéhoz például vízzel készül az alap -igaz, hogy ma már feldolgozott, finom kakaót vagy csokoládét használnak hozzá -, amelybe aztán kemény habbá felvert tojásfehérjét keveritek. Az ősi azték ital utánzatát azon nyomban, forrón tálalják.. A csokoládé spanyolhonbeli kedveltségéről egy előkelő francia hölgy, Madame d'Aulnoy levelei tudósítanak, aki a XVII. század második felében rokonlátogatóba érkezett a spanyol udvarhoz Madridba. A franciák, akiknek Napkirálya éppen ebben az időben hozta divatba az új evőeszköz, a villa használatát, akkoriban elegáns lenézéssel csak „villa nélküli országként" emlegették Spanyolországot, ahonnan Madame d'Aulnoy hosszú levelekben számolt be az új nemzeti ital, a csokoládé fogyasztásáról. Leírta, hogy társas összejöveteleken, miközben az urak elmélyülnek a komoly beszélgetésben, a hölgykoszorú nagy eseménye a csokoládé feltálalása. A hölgyek ehhez visszavonulnak nagy, szellős termeik egyikébe, szolgálóik népes csapata pedig már érkezik is az ezüsttálkákba rendezett szárított édességekkel, hozzá pedig az illatos, új itallal, a csokoládéval. "A porceláncsészék achátból készült, aránnyal szegélyezett csészealjakon álltak, s mindegyik mellé odaállítottak egy ugyanilyen készítésű kis cukortartót is" - írja egyik levelében a francia dáma. „Tálaltak ott mindenféle csokoládét: meleget vagy éppen jéggel szervírozottat, de olyan is volt, amit tejjel és tojással kevertek. Léteznek hölgyszobák, ahol egymás után hat csésze csokoládét is megisznak..."
Spanyolország akkoriban Európa leggazdagabb országának számított, ahová a világ minden tájáról érkeztek drága fűszerek. A divatos, új italt tetszés szerint lehetett hát ízesíteni fahéjjal, szerecsendióval, borssal és gyömbérrel, sőt néha már felbukkant a cukorral történő édesítés is. Az alap azonban továbbra is a vízzel készített kakaó maradt. Az akkor ismert világ minden kakaótermő vidéke Spanyolország vagy Portugália birtoka volt, ezért az új finomság több mint egy évszázadon keresztül jellegzetesen „spanyol italnak" számított.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése