A csokoládé valószínűleg megmaradt volna továbbra is a spanyolok italának, ha 1600 körül nem vetődnek olasz utazók is az Újvilágba, akik ugyancsak megismerték az új finomságot, és a XVII. század elején Itáliában is bemutatták. A kávébab ismertsége ettől fogva gyorsan terjedt Európa-szerte: olasz földről hajón és az Alpokon át Szárazföldön szállították északra. 1655-ben ráadásul Spanyolország elveszítette Jamaicát, a helyükbe lépő angolok pedig azonnal megkezdték a közvetlen kereskedelmet.
A csokoládé diadalútjának semmi sem vethetett gátat többé: ódákat és kantátákat írtak róla, mindenféle nyelveken folytatott tudományos értekezések tárgyává vált; orvosok és patikusok dolgoztak egyre újabb és újabb titkos recepteken. Mindenfelé megjelentek az első csokoládészalonok, az élen a csokoládéivás fővárosának számító Velencével. Nem maradt le London sem, sőt 1600-ban Hollandiában is megnyílt az első szalon. A csokoládé a XVII. század közepére meghódította az angol társaságot, amit a következő példa is tanúsít.
1661. április 24-én, két nappal II. Károly koronázása után Samuel Pepys, aki a koronázás napján hajnali négykor kelt, és a nap folyamán az ünnep tiszteletére jelentős mennyiségű bort s egyéb szeszes italokat fogyasztott, naplójába feljegyezte: „Reggel kínzó fejfájással ébredtem az előző este folyományaként, amelynek ivászatát igen bánom. Mr. Creedhez mentem reggelire, aki csokoládét itatott velem, hogy megbékítse háborgó gyomromat."
Az ital angliai kedveltségéről tanúskodik az is, hogy 1657-ben Londonban már szép számmal működtek csokoládészalonok. Német földön a harmincéves háború borzalmait követően a társadalomnak kisebb gondja is nagyobb volt, mint hogy az új, divatos italnak hódoljon. Csak 1679-ben ajánlotta Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelemnek holland orvosa, Cornelius Bontekoe a csokoládé fogyasztását. A fejedelem nemrégiben aratott győzelmet a svédek felett a Fehrbellin melletti csatában, s már újabb babérokra tört családja és a szent Német-római Birodalom üdvösségére. Néhány évvel később, 1683-ban, miközben a császár Bécsnél legyőzte a török sereget, és a ellenség sátraiból jelentős kávémennyiséget zsákmányolt - elindítva ezzel a kávét európai diadalútjára -, Frigyes Vilmos választófejedelem már az új világok felé tekingetett ahelyett, hogy uralkodójának nyújtott volna segítséget a háborúban. Nem akarván lemaradni az angolok, spanyolok és hollandok mögött, maga is hajókat indított felfedező útra, hogy el ne szalasszon semmilyen zsákmányszerzési lehetőséget. Tengerészei és katonái Afrika nyugati partjainál kötöttek ki, megalapítva ott a Brandenburgi Gyarmatot, amely azonban csak 1717-ig létezett, és rövid léte alatt semmilyen gyarmati árut nem szállított Berlinnek. Az újonnan felfedezett földrészek - mint azt a brandenburgi választófejedelem kudarcba fulladt gyarmatosítási kísérlete is mutatja - szabad prédát jelentettek Európa számára: az Óvilág hatalmai mintegy magától értetődően hódítottak és zsákmányoltak, amit csak bírták. A kincsekért az árat aztán a mai napig is fizetik. A barokk kor festményein és faliképein a meghódított új. világokból származó kincsek közepén ül elégedetten a termetes dámaként ábrázolt Európa. így kezdődött a gyarmatosítással együtt a luxusnak számító étkek európai elterjedése is. Miközben a brandenburgi választót ennyire csábították a gyarmatokban rejlő-lehetőségek. V. Fülöp spanyol király már meg is unta az újvilági kereskedelem gondjait. 1728-ban - mintha csak egy konyhakert jelentéktelen terméséről lenne szó - eladta a kakaóval való kereskedelem kizárólagos jogát egy nemzetközi kereskedelmi társaságnak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése