A szárítás

A feldolgozás utolsó, ültetvényen végzett mozzanata a szárítás, amellyel a kakaóbab magas víztartalmát csökkentik.

A kakaóbabot további feldolgozásra már el kell szállí­tani az ültetvényről, ahhoz azonban, hogy jól szállítható és tárolható legyen, körülbelül 50%-os víztartalmát 5-7%-ra kell csökkenteni. A szárítás az utolsó munka­folyamat, amit még helyben, az ültetvényeken végeznek el. A fermentált kakaóbabot vagy lazán szétterítik egy alátéten, esetleg drótból készült rácson, vagy pedig hatalmas, lapos faládákba öntik, és a napon szárítják. A forró trópusi napsütésben 5-10 cm vastagon terítik ki a kakaóbabot, majd rendszeres időközönként kézzel átfor­gatják és kiválogatják. A forgatás nagyon fontos, mert így a babot elegendő friss levegő éri, s nem penészedik meg. A szárítás általában 5-7 napig tart, ez alatt az idő alatt tovább alakul a kakaó aromája, így az egyes fajták különböző karaktere is. Ha a fermentáció után a babot megmossák, gyorsabban szárad és nem ragad össze; fennáll azonban a veszély, hogy mosás közben a magok felrepednek. A megszáradt és szállításra alkalmas álla­potú kakaóbabot nevezik nyers kakaónak.

A babok szárítására még az utakat is igénybe veszik. A képen kistermelő parasztember üldögél a tekintélyes termeszdomb tövében, és őrzi a száradó kakaóbabot.

A szárításhoz ideális energiaforrás a Nap heve. A bab íze így - ellentétben a fedett helyen szárítottál - teljesen tiszta lesz. A fedél alatt történő szárításnál ugyanis tüzeléssel segítik elő a folyamatot

A kakaóbab szárításánál is a kézi munkáé a fő szerep.

A babokat rendszeres Időközönként megforgatják és kiválogatják, hogy egyenletesen érje őket a nap forrósága.