A német piacon a kakaó és a csokoládé viszonylag új árunak számított. Az ipari előállítás beindulásával, a svájci, osztrák és német üzemek szaporodásával azonban gyorsan ismertté vált a szélesebb néprétegek, a munkások, alkalmazottak, egyszerű emberek köreiben is. Ideális reklámtárgy volt tehát, hiszen az elképzelhető legnagyobb tömeget lehetett megszólítani vele. A reklám akkoriban maga is gyermekcipőben járt, először csak a fákon és oszlopokon jelentek meg kiragasztott kis cédulák, a gyártók azonban a lehető leggyorsabban fel akarták hívni a köz figyelmét az új termékekre. A városok növekedésével és az ipari termékek általános elterjedésével időközben megváltozott a kereskedelem jellege és formája is. Párizsi mintára áruházak épültek, a tiszta, takaros kisebb boltok pedig mindenhonnan kiszorították a házalókat és a vásározókat. A nagykereskedelmi háttérre alapuló kisvállalkozások csak úgy tudtak haszonra szert tenni, ha a legszélesebb körben meg tudták hirdetni, mit is kínálnak. Megindult az újsághirdetések, reklámok áradata.
Az ugyancsak új, nagy sikerű családi folyóiratokban Lelkes cikkek zengtek a kakaóról és a csokoládéról.
A német háziasszonyok lapja is megjelent, benne minden elképzelhető hirdetéssel: egész oldalakon reklámoztak zongorát és cilindert, esküvői ruhát és gyógypapucsot, fűzőket, bútorokat - valamint mindenki megtudhatta, hogy „a legjobb a Seraphine csokoládé és a Schwanen kakaó".
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése