A kakaóhüvelyt felpattintva azonnal megérezzük a barna por összetéveszthetetlen, semmi máshoz nem hasonlítható illatát. A Kelet fűszereit már ismerő és használó Óvilág mintha csak erre az újdonságra várt volna: az Újvilág ajándéka csodálatosan egészítette ki a fahéj és a vanília aromáját és illatát; eddig nem ismert íz kompozíciót alkotott a cukor édességével, s csaknem azonnal a drága, különleges édességek szimbólumává vált. Semmilyen más, addig ismert fűszer és gyümölcs nem vetekedhetett a kakaó és a csokoládé lágyságával, finomságával, s az édesség mellett éppen csak árnyalatnyira érezhető, keserű kísérő aromával.
A gyarmati kereskedelem tárgyát képező kakaóbab kovakőre emlékeztető mag volt; szemre jelentéktelen termék, amely csak lassan, fokozatosan fedte fel minden titkát. Évszázadok teltek el, mire az ember a kakaó csodálatos ízének utolsó titkát is megfejtette. A kakaó kivételes bánásmódot igényelt és igényel ma is: türelmet az örökzöld növény gondozásához, tapasztalatot és kitartást gyümölcseinek feldolgozásában, tudományos ismereteket, odafigyelést és ismét csak nagy türelmet az ipari termelésben.
A furcsa, „fán termő uborka" belsejéből nyert magokat „barna aranynak" hívták, s a hasonlat valóban találó: amennyi verítékes fáradsággal ássák ki a föld mélyéről az aranyat és segítik hozzá, hogy ragyogva megmutassa igazi fényességét, ugyanannyi munka és türelem kell a „barna aranyhoz" is. A kakaó-feldolgozás még a modern ipari körülmények között is rendkívül munkaigényes; a végeredmény, a legjobb minőségű csokoládé azonban megéri a rengeteg ráfordított időt és szorgalmat.
A faiskolákban tizenkét hónapon át növekszenek a kakaófácskák, ezután kerülnek ki az ültetvényekre. A sabahi kutatóállomáson kétfajta kakaónövénnyel kísérleteznek: az egyiknek zöldből sárgára érnek a gyümölcsei, a másiknak sötétpirosról narancsszínre. A nemesítésre, illetve a keresztezésre három-négy hónap múlva kerül sor. Amint a csemeték elérik az egyméteres magasságot, kiültetik őket az ültetvényekre. Az alsó képen egy letarolt, hajdani vad kakaómező helyén létesített ültetvény egyik újonnan ültetett növénye látható. A növendékfáknak a szükséges árnyékot biztosító „anyanövényeket" külön e célra ültetik melléjük.
A kakaó kis virágai százával borítják a törzset. Pompájuk azonban csak néhány órán át tart, s ez alatt a rövid Idő alatt kell megtörténjék a beporzás. A biztos siker érdekében az ültetvény munkásai finom kis ecsetekkel hordják a bibére a virágport.
A gyümölcsök különböző színéből nem lehet kikövetkeztetni a kakaó fajtáját. A nemeskakaót termő criollót ma is Latin-Amerikában termesztik, a konzumkakaót adó forastero termesztésében viszont Afrika áll az első helyen, bár az utóbbi években egyes ázsiai országok is felzárkóztak. A világ nyerskakaó-termelésének hagyományos megoszlása az utóbbi időben átrendeződött. A húszas években még egyértelműen Közép- és Dél-Amerika játszotta a vezető szerepet, amelyet azonban a hetvenes években Afrika vett át tőlük. Erősen felzárkóztak - többek között modern kutatóállomásaiknak köszönhetően, ahol például a fák árnyékszükségletét és árnyékolási lehetőségeit vizsgálják - a délkelet-ázsiai új telepítésű ültetvények Is. A kakaófákról egész ágakat is levágnak, hogy a megmaradó gyümölcsök aztán annál erőteljesebbre növekedjenek. Az ágak kivágása következtében több napfény éri a növényt, ez azonban az eddigi eredmények szerint nem válik a termés kárára.
A szüretelés módszerei nemigen különböznek egymástól a világ kakaótermelő országaiban. Afrikában, Latin-Amerikában és Délkelet-Ázsiában egyaránt hosszú rudat használnak, amelynek végére különleges formájú kést erősítenek. Ezzel az eszközzel kiküszöbölik a veszélyt, hogy szüretelés közben megsérül a számtalan virággal és gyümölccsel borított törzs. A szerszám helyes kezeléséhez gyakorlott munkásokra van szükség.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése