A hirdetések mellett a lapok recepteket is közöltek, amelyeket a háziasszonyok nagy érdeklődéssel fogadtak. Az egyik első recept a világ talán legegyszerűbb csokoládékrém-leírása volt, „creme au chocolat" megjelöléssel. Ha elővesszük a régi újságot, ezt olvashatjuk a megsárgult lapon: Végy fél font csokoládét, olvaszd meg, és kihűlés után habarj belé fél liter keményre vert habot. Tojáshabról vagy tejszínhabról van-e szó, a recept nem árulta el. Mindkettő jól vegyül a csokoládéval és akármelyikre gondolhattak is, a régi újságlapon valószínűleg minden mai csokoládékrém ősének legelső receptje áll. Nem mintha az egyszerűség egyben rosszabb minőséget is jelentene. A csokoládéval készült édességeken végigtekintve megfigyelhető, hogy gyakran éppen a legegyszerűbb receptek alapján készül a legfinomabb sütemény vagy bonbon. Sőt, a csokoládét még csak nem is szükséges feltétlenül süteménybe keverni, fogyasztható még egyszerűbb formájában, táblás csokoládéként is. Őshazájában a kakaó alapja, a sötét, sima kakaóbab nemcsak az ínyencek élvezetére szolgált, hanem gyakran áldoztak az isteneknek is kakaóbabot hódolatképpen. Még a modern korra is átragadt valami ebből, a felfogásból: a csokoládé ma is különlegességnek számít," ma is gyakran adjuk ajándékba köszönetünk, barátságunk, szeretetünk jeleként.
A csokoládé fogyasztása különleges alkalmakhoz, ünnepségekhez kötődik. Goethe is érezte ezt, amikor korának nagy szellemeit egy csésze csokoládéra hívta meg magához, vagy amikor még öreg fejjel is úgy találta, vonzódását legjobban a csokoládé fejezi ki: Marienbadban késői szerelmének, Ulrike von Lewttzow-nak a saját kezűleg gyűjtött szép ásványokat egy darab csokoládé kíséretében nyújtotta át.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése