Az Újvilágban járt utazók feljegyzései nagyszerűen láttatják a kakaóbabhoz, illetve a csokoládéiváshoz kapcsolódó furcsa, s alkalmanként barbár rítusokat, rituálékat és ceremóniákat.
A vallási rítusokat a növény megművelésének különböző fázisaiban végezték. A maják az istenek tiszteletére mindig megrendezték a magvak elültetésének ünnepét, melynek során feláldoztak egy kakaószín foltos szőrű kutyát. Egy másik, bizonyos fokú elhivatottságot igénylő gyakorlat során az ültet-vényestől megkívánták, hogy tizenhárom éjszakán keresztül tartóztassa meg magát, és ne közeledjen a feleségéhez.
A tizennegyedik éjszakán visszatérhettek asszonyaikhoz, s csak ezután vetették el a kakaóbabokat. Megint másik, némileg véres magvetési ceremónia volt az, amikor a magvakat kis edényekbe helyezték, mielőtt titkos rítusokat végeztek volna a bálvány jelenlétében. Ezt követően az emberi test több pontját megnyitották, s a kifolyó vérrel kenték be rituálisan a bálványt. Girolamo Benzoni tizenhatodik századi olasz történész és utazó feljegyezte, hogy az ünnepségek alatt „az egész napot és a fél éjszakát táncolással töltötték, s közben csak kakaót vettek magukhoz". Egy
másik legenda arról beszél, hogy hogyan áldozták fel egy bizonyos labdajáték győztesét. A szerencsétlen férfivel előbb hatalmas mennyiségű csokoládét etettek, hogy „megszínezze a vérét", majd kivágták a szívét, és felajánlották az isteneknek, akiket hitük szerint megtisztelt a csokoládéban gazdag vér.
A csokoládét ezen kívül arcfestékként is használták: az aztékok vallási szertartások alkalmával ékesítették fel magukat. Még a korai spanyol telepesek is úgy hitték, hogy titkos rítusokkal lehet befolyásolni a jó termést, s maguk is magvető szertartásokat rendeztek. Amióta csak ismerték, a csokoládét a hatalom szubsztanciájának, az istenek ajándékának, a vitalitás és az élet forrásának tekintették.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése