A csokoládé hatalma

Az aztékok számára a csokoládé a bölcsesség, a felhalmo­zott energia és a megnövelt szexuális erő forrása volt. Az italt előszeretettel fogyasztották menyegzők alkalmával is, esküvőkön alighanem kedvenc innivalónak számított. Montezuma császárról az a hír járta, hogy naponta ötven korsó kakaót hajt fel, s mindig megiszik egy csészével erősítőnek, mielőtt belépne a háremébe.

Annak ellenére, hogy napi innivalónak számított, a csokoládét továbbra is egzotikus luxusitalnak tartot­ták, melyet elsősorban királyok, nemesemberek és a pap­ság felső rétege fogyasztott. (Néhány történész azt állítja, hogy a papok nem ittak csokoládét, ugyanis szerintük ez olyan lett volna, mintha minden nap pezsgővel múlatták volna az időt.)

Minthogy a csokoládé híres volt energianövelő erejéről, az azték katonáknak is ezt adták inni erősítőként a hadjáratok során. A cso­koládét az utazáshoz megfelelő méretű pasztillákká, illetve ostyává sajtolták. Lehet, hogy szintén serkentő célzattal egy különös tör­vényt is hoztak, amely kimondta, hogy egy katona, hacsak nem ké­szült épp háborúba, nem ihatott csokoládét, nem ehetett finom hú­sokat, nem viselhetett pamutból készült ruhát, virágot, illetve tol­lat, még akkor se, ha hercegi vagy nemesi származású volt.

A spanyol telepesek is megszállott rajongói lettek a csokoládé­misztikának. Miután hozzászoktak az ital furcsa ízéhez, rákaptak a fogyasztására. A jezsuita Jósé de Acosta így írt: „Az ország körülmé­nyeihez hozzászokott spanyolok, férfiak és nők vegyesen, féltéke­nyen őrzik a csokoládét. Azt mondják, különbözőképpen készítik el, egyesek forrón, mások hidegen, és sokat tesznek bele abból a bi­zonyos chiliből."

Miután egyre inkább meggyőződött a csokoládé erőt adó képes­ségéről, Cortésnek sikerült meggyőznie I. Károly spanyol uralko­dót az újvilági gyógyhatású ételben rejlő hatalmas potenciálról:

„...az isteni ital megnöveli az ellenállóképességet és legyőzi a fá­radtságot. Egyetlen csészényi elég ebből az értékes italból ahhoz, hogy az ember képes legyen egy álló napig gyalogolni étlen-szomjan.

Thomas Gage is feltétlen híve lett a csokoládénak. Ezt írta: „Két vagy három órával egy kiadós étkezés után, ami három-négy ürü-, borjú-, marha-, gödölye-, pulyka- vagy egyéb szárnyashúsból ké­szült fogásból állt, a gyomrunk lassan kezdett ismét kiürülni, úgy­hogy örömmel hörpintettünk fel egy csésze csokoládét."