Csomagolás és a minőség

Csokoládépapírok és dobozok:

A papírcsomagolás és a doboz sokat elárul arról, milyen csokoládé található benne. Sok min­dent megtudhatunk a csokiszelet papírján feltünte­tett táplálkozási információkból, míg a csomagolás módja rengeteget elárul arról, milyen vásárlóknak szánták az árut.

Felírások és csomagolópapírok Ahogy az a finom borok vagy a tiszta olívaolajok üvegére ragasztott vignettára is jellemző, a csokoládé­papír feliratai szintén értékes információt adhatnak a termék minőségéről, úgyhogy egy csokoládébarátnak ér­demes megismerkedni a szakkifejezésekkel.

Zavart szokott okozni a „kakaólé" és a „kakaótartalom" kifejezés. A „lé" szócskát az Egyesült Államok­ban használják, míg Európában job­ban szeretik a „tartalom" szót alkal­mazni, de mindkettő ugyanazt jelöli: a vajban lévő teljes kakaó tartalmat. Ezt álta­lában a végtermék nettó súlyának bizonyos százalékában adják meg. A kakaótartalom 15%-tól - ami olyan alacsony szám, hogy a termék még alig nevezhető csokoládénak - a szinte hihetetlennek tűnő 99%-ig terjedhet: ez utóbbi már majdnem ehetetlen, de érdekes jelenség.

Amióta létrejött az Európai Unió, az ételek címkézésére vo­natkozó törvények sokat szigorodtak, így a csokoládék klasszifikációja is vitás kérdéssé vált. Némelyik csokoládégyártó országban úgy vélik, hogy a brit termékeket a „vegolate" /a vegetable (zöld­ség) és a chocolate (csokoládé) szavak összeolvasztásá­ból keletkezett szó/ szóval kellene illetni, mi­vel növényi zsiradékot, viszont alacsony kakaótartal­mat használnak a gyártáskor. A brit csokoládégyártók egyelőre még örülhetnek, mert a felvetés csupán a megvitatásig jutott el.

Mit keressünk?

A kulcsfontosságú mutató a kakaótartalom, az, hogy összesen mekkora a kakaótartalom (ka­kaólé), illetve a kakaóvaj aránya a termékben. Néhány esetben, például vegyük a couverture-t a kakaó vaj tartalmat külön mérik. A ke­serű csokoládé esetében a minimális 50% kakaótarta­lom jelzi a minőséget. A minőségi tejcsokoládé esetében a minimá­lis kakaótartalom 30%. Minthogy a cukor teremti meg az egyen­súlyt az összetevők között, a magas cukortartalom intő jel: viszonylagosan alacsony kakaótartalomra utal.

A borok címkéivel szemben, melyek feltüntetik a gyártás alap­jául szolgáló szőlő fajtáját, a csokoládépapír ritkán árulkodik a ka­kaóbab típusáról, és ez nem is előírás. Franciaország kivétel: itt a fine cacao kifejezés azt jelenti, hogy remek minőségű kakaóbabból készült a termék, például criollóból.

A kakaóvaj helyett részben-egészében használt állati vagy növé­nyi zsiradék olcsó pótadaléknak számít, úgyhogy amennyiben nem szerepel a címkén feltüntetett összetevők között, az azt jelenti, hogy jobb is nem előhozakodni a mennyiségével. Mindazonáltal ha nem szerepel az összetevők között, azt sem feltétlenül jelenti, hogy nincs is ott. Nagy-Britanniában például 5%-nyi kakaóvaj pótlékot nem kell feltüntetni a csokoládépapíron.

A tojássárgájából és szójababból nyert lecitin nevű emulgálószert minden csokoládé készítésekor használnak, és ha 1% vagy annál is kevesebb kerül az anyagba, az a jó minőség jele. Szerepe az, hogy tartósítsa a csokoládét, és felszívja magába a nedveket.

Ami az ízesítőket illeti, érdemes a „tiszta vaníliakivonat" feliratot keresni. Ha a „vanillin" nevű szintetikus pótanyagot vagy egyszerűen az „ízesítő" szót látjuk felírva, a csokoládé alighanem gyengébb minőségű áru lehet.

Az amerikaiak túltesznek minden más nemzeten az összetevők­ről adott információ mennyisége szempontjából; a csokoládépapí­ron vagy az édesség dobozán gyakran könyvnyi olvasnivalót talá­lunk. Van, amikor nagyon pontosan feltüntetik a kakaótartalmat a különböző fajta csokoládékon; mindegyik ízesítőt pontosan defi­niálni kell; külön tárgyalják a felhasznált cukorfajtákat, például a glükózt és a dextrózt, amelyeknek megszabják a maximális mennyi­ségét; külön lista részletezi a táplálkozási tudnivalókat.

Csokoládés dobozok:

A csokoládékészítők már az iparág megszületésekor pontosan tisz­tában voltak a külső megjelenés fontosságával. Franciaországban az elegánsan kivitelezett csokoládés dobozok 1780 táján jöttek divatba: gyönyörű festmények, bonyolult eljárással készült dombormű­vek és intarziaként alkalmazott féldrágakövek díszítették őket. Az angol csokoládésdobozok nem voltak ennyire hivalkodóak; inkább szentimentális képeket ragasztottak rájuk, amik igencsak divatba jöttek, amikor a csokoládédobozok megjelentek a piacon. Az elsőt 1868-ban hozta forgalomba a Cadbury-gyár, tetején egy kiscicát magához ölelő kislány képével: a modell Richard Cadbury Jessica nevű kislánya volt.

A vonzerő kialakításában a dobozt vagy a csokoládérétegeket bo­rító gyönyörű papírok is részt vesznek. A csokoládék csomagolásá­hoz felhasznált zsírmentes papírfajták mindig különleges minőségű anyagnak számítottak. Előfordul, hogy gondosan kipárnázott vagy arannyal-ezüsttel domborított papírt alkalmaznak, más papírok rej­télyesen áttetszőek, mint a ropogós pauszpapír, s erezettek. Van egy papírtípus, melyet pergominnak neveznek. Tapintása viaszos, s olyan csodálatosan csillogó, sötét színekben fordul elő, hogy már szinte maga is csokoládéillatot áraszt. Manapság a csomagoláskultú­ra a szélsőségek között ingadozik.